Zanzibár részletes ismertetője
Zanzibár
Jambo! Azaz jó reggelt, jó napot, jó estét, szia! Ez a köszönés napszaktól, nemtől, életkortól függetlenül. A szuahéli nyelvből, ha mást nem is, ezt az egy szót biztosan megtanulja, ha Zanzibárra látogat!
Töltsön fel Ön is képet, beszámolót
Töltsön fel Ön is képet, beszámolót
Zanzibár úti célok
Szegfûszeg-sziget: Zanzibar
Zanzibar – ez a szó még ma is olyan titokzatos és mesebeli hangzású, mint Timbuktu vagy a régi Szamarkand neve. A sziget elnevezése perzsa eredetû: Zangh=fekete, bar=part, vagyis Fekete part. A két nagyobb (Zanzibar és Pemba), valamint néhány kis korallszigetbol álló és mindössze 2642 km2 területû Zanzibar az Indiai óceánban helyezkedik el, kb. 25 mérföldre Tanzánia partjaitól. A szegfûsziget a XIX. század második felében angol-német gyarmati vetélkedés tárgya lett. Végül is Anglia az Északi-tengeren fekvõ Helgoland szigetért „elcserélte” a német császárral Zanzibart, amely brit protektorátus lett, egészen 1963. december 10-én bekövetkezett függetlenségéig. Zanzibar 1964 áprilisában Tanzánia néven egyesült Tanganyikával. Leírhatatlanul csodálatos homokos tengerpartok jellemzik, melyeket korallzátonyok szegélyeznek. És persze a történelmi Stone Town varázsa, melyrõl azt mondják, hogy az egyetlen mûködõ õsi város Kelet Afrikában.
A szárazföldi Afrika felõl érkezõ repülõgép ablakánál szorongva várjuk a leszállást az afrikainál sötétebb és mégis élénkebb zöld színnel a tengerbõl kiemelkedõ Zanzibárra. Igaz, a repülõgépen érkezõ utast nem csapja meg az elsõ pillanatban a szegfûszeg bódító illata, de a tengeri széltõl ringó karcsú kókuszpálmák erdeje feledhetetlen látványt nyújt az idegennek. Zanzibár a kókuszpálmák hazája. A két sziget több mint 4 millió ilyen karcsú fával rendelkezik.
Egy J. F. Elton nevezetû angol utazó írta még 1879-ben, hogy egy mûvész Zanzibarban éveken át találna munkát és ihletet. A kis szigeten a „kultúrát” nem a Vilmos-korszakból származó templomok, az európaiak villái és a tehetségtelen másolással készült álgótikus katedrálisok képviselik. A szinte erõdszerû épületek, a függõ arab erkélyek alatti kétszárnyas, súlyos, fényes, rézveretes kapuk külön tanulmányt érdemelnének. Az ajtók naponta fényesre dörzsölt rézveretei nyolcszögletû, tíz centiméterre is kiugró csúcssorokban végzõdnek. A gazdagon faragott kapuk díszítményein általában halmotívumok és indiai hatásra lótuszvirágok láthatók. Ezek az ajtók a legegyszerûbb háznak is palotajelleget kölcsönöznek.
A keskeny utcákon még nem is olyan rég riksák közlekedtek. Manapság az ügyes zanzibári sofõrök kacskaringóznak taxijukkal a helyenként alig két méter széles sikátorokban. Az üzletekben, bazárokban mesés elefántcsont-faragások és híres „zanzibári ládák” találhatók, amelyek jó részét Indiából hozzák.
Az egykori szultáni palota környéke Zanzibar város központja, ahol többnyire arabok, a kereskedelmet kezükben tartó indiaiak laknak. Az õslakosságnak számító afrikaiak – shiraziak – vályogházakban élnek, illetve az 1964 óta épült két-három emeletes új téglaházakban. Az asszonyok itt is, ott is fekete klottlepelbe vagy fátyolba burkolva ülnek a földön, a fal mellett. Az indiai nõk tarka, szelõs szárikban sétálnak esténként a tengerparton. A közel 300 ezer fõnyi lakosság – afrikaiak, arabok és indiaiak – 95%-a mohamedán. Európai telepesek sohasem voltak Zanzibarban, csupán az angol uralom – protektorátus – idején néhány száz tisztviselõ és katona. De ma is különleges látványosságnak tartják a XIX. század hetvenes éveibõl származó anglikán székesegyházat, amely azon a helyen áll, ahol évszázadokon keresztül nyüzsgött a világ egyik leghírhedtebb rabszolgapiaca. Oltára pontosan ott emelkedik, ahol annak idején a pellengér volt, amelyhez a megkorbácsolandó rabszolgákat kötötték. A XIX. század derekán ugyanis a rabszolgakereskedelem volt a zanzibari szultánok fõ jövedelemforrása.
Látnivalók Zanzibaron
Stone Town
Bár nincs különösképpen romantikus neve a városnak, Stone Town mégis Zanzibár legrégebbi városa és kulturális központja, éppen hogy csak változott az elmúlt 200 évben. Hangulatos, kanyargós sikátorok, nyüzsgõ bazárok, mecsetek, arab házak jellemzik a várost. A házak tulajdonosait gyakran láthatjuk az extravagáns stílusú bejáratai ajtójuk elõtt. Ezekbõl az egyedülálló, kézzel faragott ajtókból több mint 500 különbözo mintázatút láthatunk a városban. Érdemes több órát eltölteni a szórakoztató, labirintusszerû, keskeny utcácskák és sikátorok falai között. Stone Town-t megérdemelten nyilvánították a Világörökség részévé!
A házak többsége, melyeket mai is láthatunk a XIX. században épült, amikor Zanzibár az Indiai óceán régiójának legfontosabb kereskedelmi központja volt. A korall jó építõanyagul szolgált a helyiek számára, viszont nem túl idõtálló így számos épületet renoválni kellett. Arra nagyon figyeltek, hogy a város megõrizze eredeti stílusát és varázsát.
Amit érdemes megnézni Stone Town-ban
A piac a legnagyszerûbb hely a városban, amit akkor is érdemes megnézni, ha nem szándékozunk vásárolni. A sziget minden pontjáról érkeznek ide árusok, akik a portékájukat árulják és jönnek mások is, akik olyan termékeket vesznek, amit falujukban nem lehet kapni. Speciális látványt nyújt a „khanga” (a helyi nõk ruházata). A rendszeresen tartott árverések feledhetetlen élményt nyújtanak.
Livingstone Háza 1860 körül épült Sultan Majid részére. Misszionáriusok és kutatók kiindulópontjául szolgált. A legjelentõsebb Dr. David Livingstone volt, aki itt élt mielõtt megkezdte utolsó útját a szárazföld belsejébe.
The Peace Memorial Múzeum érdekes képet ad Zanzibár történelmérõl. Több részbõl áll: régészet, korai ipar, rabszolgaság, paloták, mecsetek, szultánok, felfedezõk, misszionáriusok, háztartási cikkek, bélyegek, érmék, halászat, szegfûszeg, földmûvelés stb.
Múzeum Palota, nagy fehér épület, mely az 1890-es években épült a Szultán családtagjai részére, 1911-ben a zanzibári Szultán hivatalos rezidenciája lett. Az 1964-es forradalmat követõen átnevezték Peoples` Palace-nak. 1994-ben a palotából múzeum lett, mely a Szultán múltját tárja elénk.
A Csodák Háza egy hatalmas, többszintes, négyszög alakú épület, tetején egy nagy óratoronnyal. 1883-ban épült Sultan Barghash ünnepélyes palotájaként. Ez volt az elsõ palota Zanzibárban, melynek elektromos világítása és elektromos liftje volt. Nem meglepõ, hogy amikor megépült az emberek Beit el Ajaib-nak, vagyis a csodák palotájának hívták. Még napjainkban is Zanzibár legnagyobb épületeinek egyike. Tervbe van véve, hogy megnyitják Nemzeti Múzeumnak.
Az Arab Erõd a Csodák Háza mellett található. 1698 és 1701 között építette az omani Busaidi csoport. Egy nagy magas épület sötétbarna falakkal. Nyitva áll a látogatók részére, sõt még üzletek és szabadtéri színház is találhatók benne.
Fûszerültetvény
Zanzibár történelme nem lenne teljes a szegfûszeg, szerecsendió, fahéj, bors és számos más fûszer nélkül. Fûszerültetvényre látogatva élvezhetjük a friss fûszerek illatát, részletes listát kaphatunk a különféle fûszerekrõl, és ezeknek az ételekben és kozmetikumokban történõ hasznosításáról. Lehetõség nyílik fûszerek és fûszerolajak vásárlására is.
Jozani erdõ
A Jozani erdõ Zanzibár központi részétõl keletre esik. Otthonául szolgál a ritka Red Colobus majomnak. Ezek a majmok a sziget jellegzetességei közé tartoznak és szabadon kóborolnak. Néhányat közülük a rezervátumon kívül is lehet látni, hihetetlenül fotogének! A Jozani erdõben más állatokat is találhatunk, különféle majmokat, kismalacot és a ravasz zanzibári leopárdot, melyrõl azt mondják, hogy éjszaka etetik, valószínûleg ezért sincs nyitva a rezervátum este. Kitunõ természetes ösvénye van, jól képzett vezetõkkel.
Kizimkazi mecset és Delfin túra
A sziget déli részén található, Kizimkazi egy halászfalu, ahol számos palackorrú delfin iskola található. A faluból induló rövid hajótúra alkalmával találkozhatunk delfinekkel, ha szerencsések vagyunk még úszhatunk is a közelükben, feledhetetlen élmény. Kizimkazi-ban található egy XII. századi mecset is. Érdemes meglátogatni a falut nemcsak természeti, hanem kulturális jelentõsége miatt is.
Börtön sziget és óriás teknõsök
Annak idején a szigeten volt a nem megfelelõen viselkedõ rabszolgák börtöne. Nem messze található Stone Town-tól. A szigetet csodálatos korallzátonyok veszik körül, így ideális snorkellingezõk számára, gyönyörû fehér homokos tengerpartja pedig a napozás szerelmeseinek igazi paradicsoma.
A sziget emellett az óriás teknõsök otthona is, amelyeket a Seychelles szigetekrõl importáltak a XIX. században. A szigeten eltöltött idõ teljes felfrissülést nyújt az itt található hangulatos kis étteremmel, ahol frissen fogott halakat fogyaszthatunk.
Zanzibar – ez a szó még ma is olyan titokzatos és mesebeli hangzású, mint Timbuktu vagy a régi Szamarkand neve. A sziget elnevezése perzsa eredetû: Zangh=fekete, bar=part, vagyis Fekete part. A két nagyobb (Zanzibar és Pemba), valamint néhány kis korallszigetbol álló és mindössze 2642 km2 területû Zanzibar az Indiai óceánban helyezkedik el, kb. 25 mérföldre Tanzánia partjaitól. A szegfûsziget a XIX. század második felében angol-német gyarmati vetélkedés tárgya lett. Végül is Anglia az Északi-tengeren fekvõ Helgoland szigetért „elcserélte” a német császárral Zanzibart, amely brit protektorátus lett, egészen 1963. december 10-én bekövetkezett függetlenségéig. Zanzibar 1964 áprilisában Tanzánia néven egyesült Tanganyikával. Leírhatatlanul csodálatos homokos tengerpartok jellemzik, melyeket korallzátonyok szegélyeznek. És persze a történelmi Stone Town varázsa, melyrõl azt mondják, hogy az egyetlen mûködõ õsi város Kelet Afrikában.
A szárazföldi Afrika felõl érkezõ repülõgép ablakánál szorongva várjuk a leszállást az afrikainál sötétebb és mégis élénkebb zöld színnel a tengerbõl kiemelkedõ Zanzibárra. Igaz, a repülõgépen érkezõ utast nem csapja meg az elsõ pillanatban a szegfûszeg bódító illata, de a tengeri széltõl ringó karcsú kókuszpálmák erdeje feledhetetlen látványt nyújt az idegennek. Zanzibár a kókuszpálmák hazája. A két sziget több mint 4 millió ilyen karcsú fával rendelkezik.
Egy J. F. Elton nevezetû angol utazó írta még 1879-ben, hogy egy mûvész Zanzibarban éveken át találna munkát és ihletet. A kis szigeten a „kultúrát” nem a Vilmos-korszakból származó templomok, az európaiak villái és a tehetségtelen másolással készült álgótikus katedrálisok képviselik. A szinte erõdszerû épületek, a függõ arab erkélyek alatti kétszárnyas, súlyos, fényes, rézveretes kapuk külön tanulmányt érdemelnének. Az ajtók naponta fényesre dörzsölt rézveretei nyolcszögletû, tíz centiméterre is kiugró csúcssorokban végzõdnek. A gazdagon faragott kapuk díszítményein általában halmotívumok és indiai hatásra lótuszvirágok láthatók. Ezek az ajtók a legegyszerûbb háznak is palotajelleget kölcsönöznek.
A keskeny utcákon még nem is olyan rég riksák közlekedtek. Manapság az ügyes zanzibári sofõrök kacskaringóznak taxijukkal a helyenként alig két méter széles sikátorokban. Az üzletekben, bazárokban mesés elefántcsont-faragások és híres „zanzibári ládák” találhatók, amelyek jó részét Indiából hozzák.
Az egykori szultáni palota környéke Zanzibar város központja, ahol többnyire arabok, a kereskedelmet kezükben tartó indiaiak laknak. Az õslakosságnak számító afrikaiak – shiraziak – vályogházakban élnek, illetve az 1964 óta épült két-három emeletes új téglaházakban. Az asszonyok itt is, ott is fekete klottlepelbe vagy fátyolba burkolva ülnek a földön, a fal mellett. Az indiai nõk tarka, szelõs szárikban sétálnak esténként a tengerparton. A közel 300 ezer fõnyi lakosság – afrikaiak, arabok és indiaiak – 95%-a mohamedán. Európai telepesek sohasem voltak Zanzibarban, csupán az angol uralom – protektorátus – idején néhány száz tisztviselõ és katona. De ma is különleges látványosságnak tartják a XIX. század hetvenes éveibõl származó anglikán székesegyházat, amely azon a helyen áll, ahol évszázadokon keresztül nyüzsgött a világ egyik leghírhedtebb rabszolgapiaca. Oltára pontosan ott emelkedik, ahol annak idején a pellengér volt, amelyhez a megkorbácsolandó rabszolgákat kötötték. A XIX. század derekán ugyanis a rabszolgakereskedelem volt a zanzibari szultánok fõ jövedelemforrása.
Látnivalók Zanzibaron
Stone Town
Bár nincs különösképpen romantikus neve a városnak, Stone Town mégis Zanzibár legrégebbi városa és kulturális központja, éppen hogy csak változott az elmúlt 200 évben. Hangulatos, kanyargós sikátorok, nyüzsgõ bazárok, mecsetek, arab házak jellemzik a várost. A házak tulajdonosait gyakran láthatjuk az extravagáns stílusú bejáratai ajtójuk elõtt. Ezekbõl az egyedülálló, kézzel faragott ajtókból több mint 500 különbözo mintázatút láthatunk a városban. Érdemes több órát eltölteni a szórakoztató, labirintusszerû, keskeny utcácskák és sikátorok falai között. Stone Town-t megérdemelten nyilvánították a Világörökség részévé!
A házak többsége, melyeket mai is láthatunk a XIX. században épült, amikor Zanzibár az Indiai óceán régiójának legfontosabb kereskedelmi központja volt. A korall jó építõanyagul szolgált a helyiek számára, viszont nem túl idõtálló így számos épületet renoválni kellett. Arra nagyon figyeltek, hogy a város megõrizze eredeti stílusát és varázsát.
Amit érdemes megnézni Stone Town-ban
A piac a legnagyszerûbb hely a városban, amit akkor is érdemes megnézni, ha nem szándékozunk vásárolni. A sziget minden pontjáról érkeznek ide árusok, akik a portékájukat árulják és jönnek mások is, akik olyan termékeket vesznek, amit falujukban nem lehet kapni. Speciális látványt nyújt a „khanga” (a helyi nõk ruházata). A rendszeresen tartott árverések feledhetetlen élményt nyújtanak.
Livingstone Háza 1860 körül épült Sultan Majid részére. Misszionáriusok és kutatók kiindulópontjául szolgált. A legjelentõsebb Dr. David Livingstone volt, aki itt élt mielõtt megkezdte utolsó útját a szárazföld belsejébe.
The Peace Memorial Múzeum érdekes képet ad Zanzibár történelmérõl. Több részbõl áll: régészet, korai ipar, rabszolgaság, paloták, mecsetek, szultánok, felfedezõk, misszionáriusok, háztartási cikkek, bélyegek, érmék, halászat, szegfûszeg, földmûvelés stb.
Múzeum Palota, nagy fehér épület, mely az 1890-es években épült a Szultán családtagjai részére, 1911-ben a zanzibári Szultán hivatalos rezidenciája lett. Az 1964-es forradalmat követõen átnevezték Peoples` Palace-nak. 1994-ben a palotából múzeum lett, mely a Szultán múltját tárja elénk.
A Csodák Háza egy hatalmas, többszintes, négyszög alakú épület, tetején egy nagy óratoronnyal. 1883-ban épült Sultan Barghash ünnepélyes palotájaként. Ez volt az elsõ palota Zanzibárban, melynek elektromos világítása és elektromos liftje volt. Nem meglepõ, hogy amikor megépült az emberek Beit el Ajaib-nak, vagyis a csodák palotájának hívták. Még napjainkban is Zanzibár legnagyobb épületeinek egyike. Tervbe van véve, hogy megnyitják Nemzeti Múzeumnak.
Az Arab Erõd a Csodák Háza mellett található. 1698 és 1701 között építette az omani Busaidi csoport. Egy nagy magas épület sötétbarna falakkal. Nyitva áll a látogatók részére, sõt még üzletek és szabadtéri színház is találhatók benne.
Fûszerültetvény
Zanzibár történelme nem lenne teljes a szegfûszeg, szerecsendió, fahéj, bors és számos más fûszer nélkül. Fûszerültetvényre látogatva élvezhetjük a friss fûszerek illatát, részletes listát kaphatunk a különféle fûszerekrõl, és ezeknek az ételekben és kozmetikumokban történõ hasznosításáról. Lehetõség nyílik fûszerek és fûszerolajak vásárlására is.
Jozani erdõ
A Jozani erdõ Zanzibár központi részétõl keletre esik. Otthonául szolgál a ritka Red Colobus majomnak. Ezek a majmok a sziget jellegzetességei közé tartoznak és szabadon kóborolnak. Néhányat közülük a rezervátumon kívül is lehet látni, hihetetlenül fotogének! A Jozani erdõben más állatokat is találhatunk, különféle majmokat, kismalacot és a ravasz zanzibári leopárdot, melyrõl azt mondják, hogy éjszaka etetik, valószínûleg ezért sincs nyitva a rezervátum este. Kitunõ természetes ösvénye van, jól képzett vezetõkkel.
Kizimkazi mecset és Delfin túra
A sziget déli részén található, Kizimkazi egy halászfalu, ahol számos palackorrú delfin iskola található. A faluból induló rövid hajótúra alkalmával találkozhatunk delfinekkel, ha szerencsések vagyunk még úszhatunk is a közelükben, feledhetetlen élmény. Kizimkazi-ban található egy XII. századi mecset is. Érdemes meglátogatni a falut nemcsak természeti, hanem kulturális jelentõsége miatt is.
Börtön sziget és óriás teknõsök
Annak idején a szigeten volt a nem megfelelõen viselkedõ rabszolgák börtöne. Nem messze található Stone Town-tól. A szigetet csodálatos korallzátonyok veszik körül, így ideális snorkellingezõk számára, gyönyörû fehér homokos tengerpartja pedig a napozás szerelmeseinek igazi paradicsoma.
A sziget emellett az óriás teknõsök otthona is, amelyeket a Seychelles szigetekrõl importáltak a XIX. században. A szigeten eltöltött idõ teljes felfrissülést nyújt az itt található hangulatos kis étteremmel, ahol frissen fogott halakat fogyaszthatunk.
Hasonló utazások
Utoljára megnézett utak
| Magyar emlékek Kárpátalján |






