Brijunin szigetén nemcsak a Római Birodalom gazdag polgárai, hanem Tito, a huszadik századi diktátor is kitûnõen érezte magát. Olyannyira, hogy a második világháború után kisajátította a szigetcsoportot. Haláláig csak azok hajózhattak át ide a közeli szárazföldrõl, akiket õ hívott meg.

Rezidenciája ma múzeumként szolgál, a fotók a vendégeskedõ politikusokat mutatják. A nádasban megbújó kunyhóban – nem vitás – fontos megállapodások születtek. Tito szeretett vadászni, ezért afrikai országok vezetõi gyakran ajándékozták meg állatokkal, gyarapítva szafariparkjának vadállományát. Ez az oka annak, hogy õshonosnak éppenséggel nem nevezhetõ muflonok, antilopok, zebrák, tevék, elefántok és lámák legelésznek Brijunin. Az egzotikus növények: az agávé, a bambusz, a cédrus, az eukaliptusz és a mamutfenyõ még jóval a Tito-idõszak elõtt került az arborétumba. Egy Kupelwieser nevû osztrák gyáros vette meg a tizenkilencedik század végén a szigetet, õ hozatta a növényeket, és õ építtette a szállodákat, fürdõhelyeket.